Etelka néni nem volt egy mindennapi lottóötös-nyertes. Pontosan tudta, hogy akármennyire nem tűnik úgy, bármikor elveheti az eszét a hirtelen jött gazdaság. Minden pillanatban azon volt, hogy ez vele ne történhessen meg. Félt.
Etelka néninek nem volt közgazdászdiplomája, mégis tudta, mit kezdjen a pénzével. Egy kis részéből vett egy szép, tóra néző házat, amit felújíttatott, egy kis részét elajándékozta, a nagy részét pedig közepes kockázatú részvényekbe, kötvényekbe és életbiztosításokba fektette. De Etelka néni még mindig félt.
Megtanulta használni az internetet, Facebookozott rendszeresen, blogot is vezetett, ám ideje nagy részét azzal töltötte, hogy lottónyertesek történeteit olvasgatta. Kiszámolta, hogy az átlagos halálozási idő a nyeremény kézhezvételétől számított 742 nap, ami egyrészt rémisztően kevésnek, másrészt rémisztően közelinek tűnt.
Etelka néni folyamatosan új embereket ismert meg, de megtanulta kiszűrni a hazug ármánykodókat az őszinték közül. Délutánonként mindig kiült új és régi barátnőivel a háza teraszára gyönyörködni a vízben, a szélben és a fákban. Csodálatosan érezte ilyenkor magát. Eljárt tornázni is, egészséges bioételeket fogyasztott, rendszeresen biciklizett és judózott. Összességében azt lehet mondani, hogy Etelka néninek jól ment, újjászületett, majd kicsattant. Éjszakánként viszont flexszel se lehetett volna leszedni az internetről. Számolta a napokat.
Két év telt el a sorsolás óta, és bár kívülről úgy tűnt, hogy a 61 éves asszony csúcsformában van, szorongott. Senkinek se árulta el a félelmét, hiszen tudta, bolondnak néznék. Senkinek nem is tűnt fel. Ő se vette igazán komolyan ezt a 742 napot, mégis rettegett attól a bizonyos május 4-étől.
Május 3-án este csak leült a kanapéra, várta az éjfélt. Tudta, hogy nem fog történni semmi, tudta, hogy nincs ok, ami elvehetné jelenlegi boldogságát, józan volt, felfogta, hogy ez csak hülye babona, alaptalan az egész, mégis halálra váltan várta a negyedikét. Az elmúlt 741 napjának jó részét az töltötte ki, hogy ettől a naptól rettegett. Tudta, hogy csak el kell kell telnie ennek a 24 órának, és minden helyreáll. Május 5-én újra együtt kávéznak majd a teraszon.
Éjfélkor, maga se tudta, miért, felment a padlásra. Soha nem járt még ott korábban, a felújításkor lezáratta ugyanis. Fel se kellett kapcsolnia a villanyt, máris eszébe jutott minden. Hirtelen mindent megértett. A két év alatt elveszett evőeszközök, hosszabbítók, drótok, két vasaló, kerti villák, bilincs, satu, miegymás, mind itt voltak, egy kupacban, egyetlen szerkezetbe beleépítve. Etelka néni két év alatt épített magának egy profi villamosszéket. Mégis megbolondult.
Tudta, mi a dolga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése